Nagy godák

Lassan véget ér a pajzsos cankók vonulási időszaka; feltöltötték tartalékaikat, és továbbálltak északra. Ezzel egy időben a cankó-kutatók is elvonulnak: Chloé pénteken hazarepült Franciaországba, Sam vasárnap, jómagam pedig hétfőn hagyom itt Frízföldet. Azonban az utolsó héten még betekintést nyertünk egy másik fontos eseménybe a gázlómadarak életében: megkezdődött a nagy godák költési időszaka.

A nagy goda (Limosa limosa), melyet a fenti képen a kezemben tartok, még mindig az egyik leggyakoribb gázlómadár Hollandiában; jellegzetes kiáltása a holland táj legjellemzőbb hangjai közé tartozik. Párban költ, a tojók és a náluk valamivel kisebb hímek felváltva ülnek a talajra épített fészkükön, melyben rendszerint négy, barna héjú tojás található. Az egyes párok minden évben ugyanarra a fészkelőhelyre térnek vissza.

A nagy godák kutatását a fenti képen látható Jos Hooijmeijer vezeti. Jos jó kapcsolatot ápol a helyi földművesekkel, akik jelentik neki, ha goda-fészket találnak a földjükön, de emellett ő maga és kutatótársai maguk is alaposan bejárják a vidéket, fészkek nyomában. Ha tojásokra bukkannak, azokat megmérik, megjelölik, majd visszahelyezik a fészekbe.

A fészkeket ezután időről-időre ellenőrzik - bár nem túl gyakran, nehogy túlságosan zavarják a költő madarakat. Idővel a tojásokból sárga, pelyhes fiókák bújnak ki. Aránytalanul nagy lábukra a kutatók betűkóddal ellátott zászlót erősítenek, amellyel később azonosítani tudják az egyes madarakat.

A felnőtt godákat a fészek fölé helyezett ketrecekkel próbáljuk meg befogni. Amikor a fészket megközelítjük, a költő madár felröppen, így a ketrecet zavartalanul felállíthatjuk. Miután eltávolodunk a fészektől, és elbújunk, a madár visszatér, és mivel hajtja a szülői ösztön, besétál a ketrecbe, hogy folytassa a kotlást. Ilyenkor lehet odafutni a ketrechez, és megfogni a madarat, melyet utána - a pajzsos cankókhoz hasonló eljárás szerint megmérünk és meggyűrűzünk.

A fenti munkát az utóbbi években önkéntesek, illetve fizetett terepi asszisztensek végezték, ám idén csupán egyetlen önkéntes akadt, egy Rocío nevű spanyol lány, aki tavaly - hozzám hasonlóan - a pajzsos cankókkal foglalkozott. Emellett a Groningeni Egyetem két biológus-hallgatót küldött: egy Berber nevű lányt és egy Albert nevű fiút. Így az utóbbi héten meglehetősen népes csapat gyűlt össze a házban. Mi, amíg még itt vagyunk, segítünk a goda-kutatóknak.

Legközelebb már Magyarországról jelentkezem, addig is minden jót!

Örömök

Kedves Olvasóim!

Először is, örömhírrel szolgálhatok: a görcsös lábú cankó (akit az alábbi képen fürdetünk) hétfő reggel, két nap kúra után talpra állt, így szabadon ereszthettük a közelben levő mezőn. Azóta nem láttuk, de remélhetőleg jól érzi magát, és csatlakozott az utolsó itt tartózkodó cankó-csapatokhoz.

A cankók ugyanis mostanra már befejezték a vedlést, felhalmozták a vándorláshoz szükséges zsírtartalékokat, és indulnak tovább észak felé. A hímek szinte mindnyájan pompázatos násztollazatban tündökölnek, amire láthatólag igen büszkék, mert szinte állandóan pózolnak benne: kihúzzák magukat, felborzolják a színes gallérjukat és a fejükön levő (Miki egérre emlékeztető) tollpamacsokat. A tojók (akik valamivel később vonulnak a hímeknél, így csak pár hete érkeztek meg) egyelőre nem sok érdeklődést mutatnak irántuk, közönyösen táplálkoznak, miközben a hímek kitartóan táncolnak körülöttük, bökdösik őket. Némelyik hím annyira elszánt, hogy más fajú madaraknak - többek között egy megszeppent bíbic-fiókának - is bemutatja a násztáncot.

A tegnapi napon nem csupán a cankók, de a hollandok is átvedlettek, narancssárga öltözékbe. Tudniillik, április 30 a Koninginnedag, vagyis a holland királynő hivatalos születésnapja (a valódi születésnapja január 31-én van), és a hollandok nemzeti ünnepe. Szemben velünk, magyarokkal, akiknél a nemzeti ünnep jó esetben komoly és ünnepélyes, rossz esetben erőszakos és politikai ellentétekkel átitatott, a hollandok (akik más napokon többnyire komolyak, merevek és távolságtartóak) ezen a napon ellazulnak, és hatalmas bulit csapnak. Az árusok kivonulnak az utcára - ez az egyetlen nap az évben, amikor megtehetik - és hangosan kínálják portékájukat, a városok terein koncertek zajlanak, de az út szélén is rengeteg amatőr zenészt látni, és a "coffee shop"-okból (amelyek hétköznapokon az arra járó turistákat leszámítva meglehetősen üresek) száll a füst.

Chloé és én Groningenben töltöttük ezt a napot; ez volt a harmadik alkalom, amikor a városban jártunk, és megtapasztalhattuk, mekkora a különbség a komoly, csendes hétköznapok és a vidám, zajos nemzeti ünnep között. Bár nincs túl sok narancssárga ruhánk, Lucie kölcsönzött nekünk egy-egy pólót, így nem lógtunk ki a tömegből. Előtte, péntek este - két hosszú hónap után először - egy kisebb kaliberű, de nem kevésbé pörgős bulin vettünk részt: Martijn születésnapján. Ha hihetünk Lucie beszámolójának, a tipikus holland születésnap nagyon formális, üldögélős-kávézós, de Martijné kivételt jelentett ez alól. És bár kifáradtunk a két nap bulizásban - amely a mai grillpartival hárommá dagad -, jólesett két hónapnyi madarászás után egy kicsit lazítani.

Boldog - és a királynő napjához hasonlóan vidám - május elsejét!