Nagy godák

Lassan véget ér a pajzsos cankók vonulási időszaka; feltöltötték tartalékaikat, és továbbálltak északra. Ezzel egy időben a cankó-kutatók is elvonulnak: Chloé pénteken hazarepült Franciaországba, Sam vasárnap, jómagam pedig hétfőn hagyom itt Frízföldet. Azonban az utolsó héten még betekintést nyertünk egy másik fontos eseménybe a gázlómadarak életében: megkezdődött a nagy godák költési időszaka.

A nagy goda (Limosa limosa), melyet a fenti képen a kezemben tartok, még mindig az egyik leggyakoribb gázlómadár Hollandiában; jellegzetes kiáltása a holland táj legjellemzőbb hangjai közé tartozik. Párban költ, a tojók és a náluk valamivel kisebb hímek felváltva ülnek a talajra épített fészkükön, melyben rendszerint négy, barna héjú tojás található. Az egyes párok minden évben ugyanarra a fészkelőhelyre térnek vissza.

A nagy godák kutatását a fenti képen látható Jos Hooijmeijer vezeti. Jos jó kapcsolatot ápol a helyi földművesekkel, akik jelentik neki, ha goda-fészket találnak a földjükön, de emellett ő maga és kutatótársai maguk is alaposan bejárják a vidéket, fészkek nyomában. Ha tojásokra bukkannak, azokat megmérik, megjelölik, majd visszahelyezik a fészekbe.

A fészkeket ezután időről-időre ellenőrzik - bár nem túl gyakran, nehogy túlságosan zavarják a költő madarakat. Idővel a tojásokból sárga, pelyhes fiókák bújnak ki. Aránytalanul nagy lábukra a kutatók betűkóddal ellátott zászlót erősítenek, amellyel később azonosítani tudják az egyes madarakat.

A felnőtt godákat a fészek fölé helyezett ketrecekkel próbáljuk meg befogni. Amikor a fészket megközelítjük, a költő madár felröppen, így a ketrecet zavartalanul felállíthatjuk. Miután eltávolodunk a fészektől, és elbújunk, a madár visszatér, és mivel hajtja a szülői ösztön, besétál a ketrecbe, hogy folytassa a kotlást. Ilyenkor lehet odafutni a ketrechez, és megfogni a madarat, melyet utána - a pajzsos cankókhoz hasonló eljárás szerint megmérünk és meggyűrűzünk.

A fenti munkát az utóbbi években önkéntesek, illetve fizetett terepi asszisztensek végezték, ám idén csupán egyetlen önkéntes akadt, egy Rocío nevű spanyol lány, aki tavaly - hozzám hasonlóan - a pajzsos cankókkal foglalkozott. Emellett a Groningeni Egyetem két biológus-hallgatót küldött: egy Berber nevű lányt és egy Albert nevű fiút. Így az utóbbi héten meglehetősen népes csapat gyűlt össze a házban. Mi, amíg még itt vagyunk, segítünk a goda-kutatóknak.

Legközelebb már Magyarországról jelentkezem, addig is minden jót!