Az utazás

Március 8-án kora reggel indultam útnak. Ez konkrét időpontokra lefordítva azt jelenti, hogy 3:30 körül már ébren voltam, 5:00-kor pedig a repülőtéren (apám hősiesen felkelt és kivitt autóval); 6:15 körül emelkedtem a levegőbe, és 8:00-kor már holland földre tettem a lábam. Innen egy rövid buszút vezetett Eindhoven pályaudvarába, ahonnan tovább vonatoztam Groningenbe. A vonatút egy apróbb félreértéstől eltekintve (a vonat az egyik állomáson szétvált két részre, és én a rossz felében ültem) zökkenőmentesen telt.

Groningenben egy lovas szobornál várt rám a kutatócsoport vezetője, Lucie E. Schmaltz, egy kedves, mosolygós francia lány, aki e város egyetemén végez kutatásokat a PhD dolgozatához. Miután csomagjaimat leraktam Lucie lakásán, a bicikliket kerülgetve (a hollandok mindenhova biciklivel járnak) az egyetemre hajtottunk, hogy lefénymásoljuk némi szakirodalmat. Az egyetem épülete egy hatalmas, modern, zöld objektum, amelyhez képest az ELTE lágymányosi épületei ódivatúnak tűnnek; kívülről igen látványos, ferde vonalvezetésű, belül viszont az embert kénytelen-kelletlen egy börtön folyosójára emlékezteti, az udvarán pedig ember alakú virágágyások találhatók, amelyekről körberajzolt holttestek jutottak az eszembe.

Itt összetalálkoztunk Lucie lakótársával, Martijn Hammersszel, akiről megtudtam, hogy annak idején járt Magyarországon, és együtt dolgozott volt témavezetőmmel, Pogány Ákossal; valamint Christiaan Both-tal, akinek a neve azért ismerős számomra, mert szakdolgozatomban sűrűn idéztem a munkásságából.

Ezután visszatértünk Lucie lakására, megvacsoráztunk, és lepihentünk, mivel másnap reggel indultunk tovább az aprócska frízföldi faluba, Koudumba, ahol kutatócsoportunk főhadiszállása található.