Rengeteg költöző madár érkezik Afrikából és más telelőhelyekről, hogy itt költsön. Az első tavaszi vándor (legalábbis Sam szerint, aki ezt számon tartja) egy böjti réce volt, majd megérkeztek a többiek is: a fitiszfüzike, a barna rétihéja, a halászsas, a kékbegy, és persze a fecskék - büszkén mondhatom, az első füstifecskét ebben az évben én pillantottam meg, éppen április elsején; pár napra rá megjöttek a molnárfecskék is. Az itt telelő, északabbra költő madarak, mint az apácalúd és az aranylile, még mindig itt tartózkodnak. Az alábbi kép jól érzékelteti az apácalúd-rajok méretét.
A tavasz másik hatása a madarakra, hogy a párzási kedvük ugyancsak megnőtt. Az utóbbi egy hétben nem kevesebb, mint öt aktusnak voltam szemtanúja, mindegyik más-más fajhoz tartozó párok közt zajlott: piroslábú cankók, szárcsák, tőkés récék, dankasirályok, és nagy godák - utóbbi pár mindkét tagja groningeni eredetű színes gyűrűket viselt a lábán.
És persze a pajzsos cankókra is hatással van az évszak-változás. A hímek vedleni kezdtek, nagy részüknek már keselyű-szerűen csupasz a nyaka, vagy apró sörte borítja (mint ahogy az alábbi képen látható), de már láttam egy-két nászruhás hímet is, gyönyörű sárga vagy zöld tollgallérral. A temperamentumuk is megváltozott, egyre többet pózolnak és verekszenek, illetve kézbe véve is egyre többet rugdalóznak, ami megnehezíti a gyűrűzést.
És persze nekünk, kutatóknak is sokkal jobb a közérzetünk, már nem fagy le gyűrűzés közben a kezünk, sétálhatunk a gáton télikabát és sapka nélkül, hétvégén pedig kiülhetünk a kertbe napozni.
Kellemes tavaszt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése