Elnézést kérek Tőletek, amiért az elmúlt napok során hanyagoltalak Benneteket. Ennek részben az volt az oka, hogy Lucie a múlt hetet Fehéroroszországban töltötte, vagyis csökkentett létszámmal kellett dolgoznunk. Márpedig munka volt rengeteg, mert a wilsteflapperek rengeteg madarat fogtak, így hosszú órákat töltöttünk gyűrűzéssel.
Kik is azok a wilsteflapperek? Ahogy korábban említettem, a madárfogásnak nagy hagyománya van Frízföldön, és ezek a férfiak és nők a madárfogás nagymesterei. A wilsteflapper órákon át ül a mezőn egy paraván mögött, kezében egy kötéllel, ami egy, a földön elfektetett hálóhoz csatlakozik. A háló közelében a földön faragott vagy kitömött madárfigurák állnak, amelyek csaliként szolgálnak; emellett sokan használnak élő csalimadarat is. Ha a wilsteflapper megpillant egy madárrajt, belefúj a sípjába, amely madárhangot ad ki, és vár, amíg a madarak elrepüljenek a háló fölött. Ekkor megrántja a kötelet, a háló átfordul, és a madarak csapdába esnek.
A wilsteflapperek eredetileg vadászok voltak, akik a húsukért fogták be a madarakat. Zsákmányaik közt a leggyakoribb az aranylile (fríz nevén wilste), illetve a pajzsos cankó. Azonban e madarak vadászatát a közelmúltban betiltották, így a wilsteflapperek csupán gyűrűzés céljából foghatják be a madarakat.
Ez a változás azonban nem mindenkinél járt a madarakkal való bánásmódban történő változással. Sokan igen durván bánnak a madarakkal: óvatlanul rántják meg a hálót, és a madarak megsérülnek, a háló elvágja a végtagjaikat vagy a nyakukat, vagy a kemény földnek csapódnak; a befogott madarakat zsákokba rakják, ahol azok egymáson tipornak; az elengedett madarat a levegőbe hajítják, így az, ha a szárnya el van gémberedve, a földre zuhan. Emellett szinte mindnyájan használják a korábban említett élő csalit: egy madarat kikötöznek egy libikókaszerűségre, és azt egy kötéllel mozgatják; a csapkodó szárnyak látványa odavonzza a többi madarat. Ezt a csalimadarat egyesek napokig megtartják, és ez idő alatt nem adnak neki enni-inni.
A legrosszabb húzást azonban egy Cathrinus nevű, nyolcvan évnél idősebb madarász követte el: a péntek reggel befogott madarakat csupán szombat este adta át nekünk gyűrűzésre. Az egyik madár lába begörcsölt attól, hogy egy napon át nem volt lehetősége járni, így ha ezt a madarat eleresztjük, nem tud táplálkozni, és elpusztul. Így kénytelenek voltunk a madarat magunkkal hozni, etetni és ápolni, amíg helyrejön a lába. Mikor először adtunk neki vizet, mohón kortyolt. Azóta Lucie naponta többször lisztkukacokat gyömöszöl le a torkán, mivel a madár elvesztette az étvágyát. De a lábát leszámítva a madár egészséges, jó állapotban van, így van remény, hogy felépül.
De nem minden wilsteflapper ilyen kegyetlen. Egy Doede nevű madarász különösen rendes: a hálót csak akkor rántja meg, ha kicsi a sérülés kockázata; a földet benedvesíti, hogy a madarak ne törjék össze magukat; a befogott madarat kipárnázott tetejű dobozban tartja; és ha használ is élő csalit, azt pár óra múlva elengedi. Lucie rendszeresen bíztatja arra Doedét, hogy a módszereit terjessze a többi wilsteflapper között.
Akárhogy is bánnak a madarakkal, a wilsteflapperek rengeteg segítséget nyújtanak a biológusoknak. Jövő vasárnap, május elsején meghívjuk őket egy hatalmas grillpartira Theunis kertjébe.
Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése